Tisztázzuk...!

Szóval. Még mielőtt bármit is folytatnék, szeretnék mondani valamit. Visszajelzést kaptam arról, hogy túl sokáig kínozlak titeket, hogy unalmas a sztori, "húzott-vontatott", nem tetszik a dolgok kimenetele (hozzáteszem, kimenetelről még szót sem ejtettem). Én ezt megértem, persze. Ez egy vélemény, kritika, amit szívesen veszek, eszem ágában sincs haragudni érte, nehogy félreértsetek. Ugyanakkor, ahogy az legelőször leszögeztem, amikor írni kezdtem a blogot, hogy ezt főképp saját szórakoztatásomra csinálom, az még mindig érvényes. Csakhogy, közben jöttetek Ti, kedves olvasók, akik elkezdték követni a történetemet. Sok kedves kommenttel árasztottatok el, aminek nagyon-nagyon örültem/örülök! Elkezdtem nem csak magam miatt, hanem Miattatok is írni, a pozitív visszajelzés pedig csak vitt előre. Nos, elhiszem, hogy néhányan belefáradtatok a történetbe, többé nem találjátok izgalmasnak, és ennek hangot is adtok - természetesen nem bántó szándékkal! Viszont, Ti sem rajongtok a befejezetlen sztorikért, tehát ha valamivel olyan sokáig szenvedtetek már (mint ezzel a fanfiction-nel), szeretnétek pontot tenni a végére. Teljesen megértem, én is így akarnám. Ezért, úgy határoztam, hogy itt és most lezárom a történetet, egy - terveimtől igencsak eltérő alternatívával. Ezt azokért teszem, akik tényleg csak szeretnék lezárni ezt az ügyet, és nem kíváncsiak a sztori utolsó fordulataira, Emma végső döntéseire, csak egy gyors happy end-re vágynak. Ne számítsatok nagy epilógusra, mert, mint mondtam már, nem ez volt tervbe véve. Remélem, egyesek lelke megnyugszik ettől:

***

 - Josh? Hát te meg mit keresel itt? - nézem rá elképedve.
- George mondta, hogy elakarsz menni, én pedig jöttem, hogy ezt megakadályozzam! - szorított magához. Kibontakoztam karjaiból és kicsit ingerülten George-hoz léptem, aki eddig némaságba burkolózott.
- George - sziszegtem. - Megígérted! Mégis mit jelentsen ez?
- Emma, ne haragudj rám...én - amikor látta, hogy nem úgy nézek ki, mint akinek megfordult a fejében, hogy ne haragudjon, elhallgatott.
- Emma. Hiszen neki köszönheted, hogy visszatartunk életed nagy baklövésétől - mondta szelíden Josh.
- Valóban? - kérdeztem meglepetten. - Egyébként, te még mindig tartozol nekem egy magyarázattal.
- Azt hittem, nem érdekel a magyarázatom - emelte magasba szemöldökét.
- Nos, így is volt, de...
- Emma. Ígérem, őszinte leszek hozzád, ha te is hozzám - kezdte. Ijesztően hangzott.
- Előbb te - erősködtem.
- Emma. Mindent elmondok, de csak akkor, ha válaszolsz egy kérdésemre. Kérlek.
- Rendben - adtam be a derekam, mert már nagyon türelmetlen voltam.
- Számítottam neked valaha is? Mármint, szerettél? Úgy?
- Persze, hogy számítottál! Szerettelek, szeretlek most is.... de - nagyot sóhajtottam. Itt az ideje befejezni. - Azt hiszem, úgy nem gondoltam rád. Sajnálom - néztem rá rémülten. El akartam fordítani a tekintetemet, de úgy éreztem, tartozok neki ennyivel. Furcsa módon, nem lett dühös, vagy elkeseredett. Egy halvány, kicsit szomorkás, de cseppet sem meglepődött mosoly futott át arcán.
- Most utálsz? - kérdeztem ajkamat harapdálva.
- Téged? Soha - mosolygott. - Köszönöm, hogy őszinte voltál, sokat jelent. És igazad van. Én is így látom, nem illünk mi egymáshoz. Innentől kezdve már nem is érdekes a magyarázatom. De... - habozott, majd félve George-ra pillantott, aki elvörösödött.
- De mi? - nézte gyanakodva, egyikről a másikra.
- De van valaki, aki sokkal jobban megérdemel téged. Akivel együtt kell lenned! Ezt én tudom a legjobban, mert egész idáig figyeltem, és most már belátom végre.
- Miről beszélsz? - kérdeztem zavartan. Az enyémnél csak George zavara volt nagyobb.
- Arról, hogy szeretném, ha számomra két nagyon fontos ember boldog lenne - mosolyodott el, majd megfogta a kezemet, és George kezébe tette. Félénken pislogtunk egymásra.
- Ígérem, elfordulok - mondta Josh viccelődve, majd valóban hátat fordított nekünk.
- Emma - fogott bele George. - Ne haragudj, hogy megszegtem az ígéretemet, de csak így tarthattalak vissza. Tudtam, hogyha tisztázod a dolgokat Josh-sal, akkor... akkor itt maradsz velem és...
- Ó, fogd már be - mondtam, majd közel rántottam magamhoz, és hevesen megcsókoltam. Már semmi sem érdekelt, csak Ő.

THE END,
és a végszó: Emma és George természetesen összejöttek, az egész nyarat együtt töltötték, aminek Tibiék is nagyon örültek. Josh teljesen túltette magát Emmán, így megmaradtak jó barátoknak. Ősszel Emma visszament Magyarországra, hogy egyetemre járhasson. Mivel George nem bírta nélküle, rábeszélte, hogy költözzön hozzá. Emma szülei nagy nehezen beleegyeztek, de csak ha a lány levelezőn folytatja az egyetemet. Londonban, George barátnőjeként könnyen talált munkát. Volt néhány hullámvölgyük, de végül, pár évvel később összeházasodtak és született két gyerekük, Susan és Dominic, és boldogan éltek amíg meg nem haltak.
ENNYI

Na, már most, hogy remélhetőleg mindenki boldog - nem csak Emmáék, de Ti is -, folytatnám amit elkezdtem. Tehát. Remélem, senki sem gondolja, hogy ezt az egész bejegyzést most azért csinálom, mert megsértődtem, vagy ilyesmi. Erről szó sincs. Csak, gondoltam megpróbálok mindenkit megörvendeztetni. Az, hogy az előbb leírtam egy lehetséges befejezést, nem jelenti azt, hogy az eredetit nem folytatom. Mi sem egyértelműbb, hogy be fogom fejezni. Meg kell, hogy mondjam, az eredeti szál merőben máshogy fog alakulni, mint a fentebb olvasható. Előre elmondanám, hogy már amúgy sem tervezek túl sok részt - hamarosan jön a vizsgaidőszakom, amit mellett nem lesz időm nagyjából semmire -, csak szeretnék mindent szépen elrendezni, megadni a módját a dolgoknak. És ne aggódjatok, senkit sem szeretnék megfosztani a boldog végtől, magamat sem! Így, vagy úgy, de a csomók kifognak bogozódni. Akit érdekel, hogy hogyan, még mindig kíváncsi a valódi befejezésre, és nem bánja, ha az út rögös lesz kicsit, annak csak egy dolgot tudok tanácsolni: Olvassa tovább!
Ellenkező esetben, remélem mindenki elégedett a másik alternatívával.
Ezer xx a legjobb olvasóknak, akik az ENYÉMEK!  Mindenkit imádok és nincs harag, eszetekbe se jusson! :)
a jcat.

P.S.: a következő rész a napokban olvasható lesz, ha vannak még érdeklődők :))