Közeleg...

Hello Olvasók!
Mindenek előtt, szeretnék nagyon boldog Húsvéti Ünnepeket kívánni Nektek, így utólag! Elég zsúfolt volt az elmúlt pár napom - család, csoki, utazás - , ezért nem volt időm a blogra. Most viszont, mielőtt még elkezdődne a suli, megírnám a következő fejezetet. A 30. El sem hiszem, hogy itt tartunk. Hosszú utat tettünk meg eddig, azt hiszem. Viszont, van ennek egy szomorú része is. Sajnos, hamarosan bekövetkezik a vég. Vagyis, a történet befejezése. Pontosan nem tudom, hány rész lesz még, de én már nem tervezek túl hosszú időre. Nos, mindenki eldöntheti, hogy ez valóban szomorú-e, vagy inkább csak törvényszerű. Én sajnálom, hogy közeleg a vég, mert imádom írni, és nagyon örülök, hogy sokan olvassátok! Persze, ne temessük el máris szegény Emmáékat, vár még rájuk néhány "kör". Ezzel a 30. fejezettel szeretném ezt bizonyítani. Hosszabbra tervezem, mint egy átlagos rész, és remélem, tetszeni fog majd. Mindenesetre, a kommenteket továbbra is értékelem, úgyhogy ne tartogassátok őket magatoknak ;)
A részt még remélhetőleg ma hozom.
a jcat xxxxx