6. A dal

Szörnyű csalódottságot éreztem. Az autóban csak JJ és Jaymi ültek. Mindketten puszit nyomtak az arcomra.
- Nagyon csini vagy, de Josh nincs itt - vigyorgott JJ.
- A többiek? - kérdeztem pislogva, meg sem hallva az előző mondatot.
- Mi nem vagyunk elég jók? - grimaszolt Jaymi.
- Jaj, nem erről van szó, csak... kérdeztem, na. Azt hittem, sehogy sem lehet szétválasztani titeket.
- Hát, Josh - kezdte Jaymi, furcsa hanglejtéssel -, miután nem aludt nálad, hazament. A családjával tölt egy-két napot, mert utána sokáig Londonban kell maradnunk, ahogy mondtam már.
- Aha - bólintottam. - De, mi ez a nem aludt nálam dolog? - emeltem meg egyik szemöldököm. - Ez valami inside joke?
JJ felnevetett.
- Olyasmi - mondta Jaymi sejtelmesen. Ezzel kissé felbosszantott, de inkább a lényegre tértem.
- És George?
- George - forgatta a szemét Jaymi. - Azt mondta, nem ér rá. Igazából, nem tudom mit csinál.
- Tegnap végig fura volt, te nem vetted észre? - kérdezte JJ.
- Nem - hazudtam. - Ezt nektek kell tudnotok, ti ismeritek őt, nem én. Nekem nem tűnt fel semmi.
Mindketten hümmögtek egy sort, de nem beszéltek erről többet. Én viszont borzasztóan magam alatt voltam.
- Ezt majd akkor odaadnád George-nak? - kérdeztem Jaymi-t. - Nálam maradt tegnap.
Bólintott és elvette tőlem a ruhadarabot.
Mélyet sóhajtottam, próbálva elhessegetni nyomasztó gondolataimat.
- És, merre megyünk? - kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra.
Nem tudom, mi a franc volt velem. Máskor a fél lábamat odaadtam volna, hogy Jaymiékkel lógjak, most meg itt ülök velük egy autóba és földig ér az orrom. Talán megbolondultam.
- Meglepi - vigyorgott Jaymi.
- Ne már! - nyavalyogtam. - Egyáltalán hogy jöttem én szóba? Megöl a kíváncsiság. JJ, te sem sajnálsz meg?
Nemes egyszerűséggel megrázta a fejét, és sokatmondóan összenéztek. Kicsit kezdtem megijedni. Mindig is utáltam a meglepetéseket. Valahogy sosem sültek el jól az életem során. Most had ne említsek meg egyet sem.
Nem kellett sokat várnom, hamar megérkeztünk. Egy újabb hatalmas épület. Őszintén szólva, valami "húhábbra" számítottam, de nem tettem szóvá. A kíváncsiságom azért még megmaradt. Most nem kellett olyan magasra mennünk. Szinte az első terem volt a célpont.
- Miért jöttünk ide? - kérdeztem gyanakodva.
- Jaj Emma - bökött oldalba Jaymi. - Hamar megöregszel.
Forgattam a szemem, majd jó erősen visszaböktem.
Egy, a múltkorihoz igen csak hasonlatos szobában találtam magam.
- Na, - kezdte fontoskodva Jaymi - sajnos a megbízott nem tudott eljönni, de most kell ezt megmutatnunk.
- De mit, az Isten szerelmére? - kezdtem kiakadni.
- Tádááá - nyújtott át nekem JJ egy becsomagolt valamit. Lapos volt és négyszög alakú. Ha nem ebben a szituációban lettem volna, talán meglepődtem volna. Egy lemez volt benne. Kijelenthetem, hogy a Union J még hivatalosan nem kiadott lemezét tartottam a kezemben. Könnyekkel küszködtem - előfurakodott a fangirl énem. Próbáltam nem égetni magam.
- Ez szuper! - mondtam. - Az enyém?
- Naná - mondta JJ. - A kedvenc JCat-ünké.
- Na, persze - mosolyogtam. - Miért vagytok ilyen kedvesek hozzám? Miben vagyok másabb, mint a többi dilis rajongó?
- Nem is vagy dilis - kedveskedett JJ.
- Már hogy ne lenne az - nevetett Jaymi. - De az a jó! - mondta védekezve.
- Köszönöm szépen, de... nem akarok bunkónak tűnni, csak.... Nem értem, miért kellet ehhez idejönnöm?
- Megnézted te azt rendesen? - kérdezte JJ.
Elkezdtem forgatni az ujjaim között. Szuper volt a borítója. Kibontottam. Belül, természetesen ott volt a kis füzetecske a dalszövegekkel, ahogy azt illik. Még mindig nem tudtam mi az extrán különleges - azt leszámítva, hogy a kezemben tartottam a lemezt. Az is elég hihetetlen volt. Miközben elkezdtem olvasgatni az első dal szövegét, Jaymi elindította a zenét.
- Holnap kerül a polcokra, megyünk dedikálni is. Eszméletlen!
- Az enyémet is aláírhatjátok, ha végre itt lesz mindenki - viccelődtem.
Nem az a szám szólt, amelyiket olvasgattam. Egy lassabb dal volt az, hihetetlenül fülbemászó. Próbáltam a szövegére figyelni. Szerelmes dal volt, egy lányról énekeltek a fiúk. Egy váratlan találkozásról, meg valami majdnem csókról. Közben átfutottam a dallistát, és a refrén kezdetével azonos pillanatban akadt meg a szemem az utolsó számon.
- Emma - hallatszott a fejemből, ahogy elolvastam, és énekelte Josh, a lemezről.
Elakadt a lélegzetem. Próbáltam megszólalni, de nem sikerült.
"Emma" hallottam újra. A szám nemsokára véget ért, az én szám pedig még mindig tátva volt.
- Nos? - kérdezte Jaymi, aki közben mellém lépett, pedig el is felejtettem, hogy ő is a szobában van.
- Ez meg mi volt? - kérdeztem megrökönyödve.
- Josh írta, még aznap este, amikor először találkoztunk veled. Tegnap kapkodva kellett felvennünk, hogy rákerülhessen a lemezre, de egész jó lett, nem? - mesélte JJ.
- Basszus, haver - nézett Jaymi hitetlenkedve.
- Mi van? - kérdezte JJ pislogva.
- Ezt Josh-nak kellett volna elmondania. Istenem, JJ - forgatta a szemét.
- Hupsz - húzta el a szája szélét JJ. - Bocsi. Szóval. Meglepetéééés!
- Azta - hebegtem. - Hogy? Mi? Ez... hűha!
Ennyi. Ennyit érek. Álltam, mint egy nagy hülye, talán a legcsodálatosabb meglepetés után és nem tudtam semmi értelmeset kinyögni.
- Tetszik neki - súgta oda JJ Jaymi-nek.
- Én, nem is tudom mit mondjak - jutottam végre szóhoz. Az igazat nem mondhattam. Hogy jobban örülnék, ha George írta volna sietve rólam - nekem ezt a számot. Így, hogy tudtam, ki a lány a dalban, teljesen új értelmet nyert az egész. Josh... kedvel engem? De, hát miért? Csak egyszer találkoztunk, és... Összezavarodtam.
- Holnap találkozhatsz Josh-sal, és akkor elmondhatja, hogyan jött az ötlet.
- Őőő - heherésztem. - Holnap nem érek rá, sajnos.
Miért éreztem úgy, hogy örülök ennek? Josh Cuthbert beszélni akar velem, én meg menekülök. Valaki sürgősen orvosra szorul.
- Ez most komoly? - kérdezte JJ csalódottan. - Nincs kibúvó?
- A nagybátyám szervezi a programot. A mai napot is alig tudtam kikönyörögni - füllentettem.
- Kár - csóválta a fejét Jaymi. - Pedig mind ott leszünk, és... nem is tudom. Jó lenne. Josh is örülne. Meg talán te kitudnád deríteni, mi van George-dzsal. Nekünk nem mondott semmit, téged pedig eléggé megkedvelt, azt hiszem.
Nagyot dobbant a szívem.
- Talán... megoldható valahogy - nyögtem ki váratlanul. Hülye,hülye! - gondoltam magamban.
- Ha átküldöm sms-ben a pontos címet és időt, az úgy jó? - kérdezte Jaymi.
- Pompás - sóhajtottam, alig hallhatóan. - De nem ígérek semmit.
- Úgyis megoldod - kacsintott. - Ügyes cicus vagy.
Nagyon izgatottak voltak a lemez miatt, kíváncsiak voltak a véleményemre. Leakarták nekem játszani az egészet, de mondtam nekik, hogy otthon szeretném meghallgatni, ahol nem tudnak befolyásolni, és pártatlan döntést tudok hozni.
- De ahogy hazaérsz, hallgasd meg! Oké? - szólított fel Jaymi.
- Igenis főnök- mondtam nevetve. - Biztosan király lesz. Már alig várom.
- Itt a búcsú ideje - mondta JJ, és közben átdobta a vállam fölött karját. - Lássunk holnap!
- Köszönöm az ajándékot, és hú. - mondtam. - Megteszek minden tőlem telhetőt.
Elindultunk kifelé. Természetesen hazadobtak. Jaymi kiszállt velem együtt.
- Mindjárt jövök JJ, nehogy itt hagyj! - mondta.
- Szia Jaymi - köszöntem.
- Várj csak - szólt utánam. - Gyere el holnap, jó? Számítunk rád. És ne is próbáld meg adni az ártatlant.
Kérdően néztem rá.
- Mi van?
- Tudom, mi történt Josh-sal. Tök egyértelmű volt már akkor is.
- De micsoda? - néztem rá elkerekedett szemekkel. Lemaradtam volna valamiről?
- Hát, Josh mondta, hogy megcsókoltad aznap este.
Fordult velem a világ.
- Hogy... én? Ó.
- Már abból tudtuk, hogy lesz valami, ahogy egymásra néztetek
Álmodok?
- Mit gondolsz, George miért szólt, hogy vigyen valaki haza téged? Tudta, hogy csak Josh ér rá.
- Josh ezt mondta neked? - tátogtam, mint egy hal.
- Nem csak nekem. Mi mindent elmondunk egymásnak. Most már mindegy, JJ elrontotta, de... ezek után írta Josh a dalt.
- De, pontosan mit mondott? - kérdeztem préselve a szavakat.
- Jössz már Jaymi? - kiabálta JJ. - Itt hagylak, esküszöm!
- Mennem kell, Emma. Majd, holnap megtudod. Csak, gyere el. Szia! - mondta, és megpuszilta az arcomat.
Nem tudom, még meddig álltam a bejárati ajtóban, de csak akkor mentem be, amikor Tibi munkából hazajövet betessékelt.